2015. február 1., vasárnap

És mindig a németek nyernek

Na jó, ez csak annak lesz vicces, aki élt Luxemburgban vagy hasonló helyen Európa- vagy világbajnokság idején. Foci, mármint.
Mert ugye az úgy szokott multikulti helyeken történni, hogy kb az első játéknapon hirtelen minden ablakban megjelenik egy (néha több) zászló, a lakó(k) nemzetiségét jelölendő. És ha az ember unta nézni a csoportmeccseket (nem, nem én, hanem ha esetleg létezik olyan halandó, aki nem lelkesül fel a gondolattól, hogy napi három, időnként elég unalmas meccset végignézzen az alagsorban a fiúkkal), akkor lefújás után elég volt kinéznie az utcára, és a dudáló autókból lobogtatott zászlók alapján könnyűszerrel megállapíthatta, ki nyert. Ha Portugália játszott, érdemes volt legkésőbb félidőben hazaérni, mert ha nyert a csapat, az utcát elözönlötték a drukkerek, és örvendeztek, hogy legyűrték Marokkót.
Na itt meg az történt, hogy az Afrika-kupa utolsó csoportmeccse ment a tévében (lábjegyzet: a konyhában tüsténkedtem, amíg a lakótársak fele a meccset nézte...), és tudtuk, hogy ha Kongó kikap Tunéziától, akkor mindenképpen kiesik, ha meg nyer, akkor továbbjut. Viszont ha döntetlen, akkor attól függ, hogy a Zöld-foki Szigetek mit játszottak a már nem tudom kivel.
Természetesen 1-1 lett a vége, és a kommentátor vagy nem tudta még a másik eredményt, vagy nem akarta elárulni. Azt sem tudtuk eldönteni, hogy a játékosok tudják-e, mert senki nem szomorkodott vagy örömködött nagyon.
Úgyhogy levettük a hangot, és vártunk. Nem kellett két perc, és az utcáról behallatszó örömteli dudálás alapján egyértelmű volt, hogy továbbjutottunk. Tak.
Aztán amikor a negyeddöntőt játszották a másik Kongóval, és 1-2-ről fordítottak és 4-2-re nyertek... na akkor aztán ment a fiesta ezerrel. Az összes motoros fel-alá döngetett a sugárúton, az összes autós dudált ahogy bírt, és egyszercsak egy csomó gyerek tűnt fel az út egyik végén, és futott el a körforgalomig , miközben mind azt kiabálták nagyon büszkén, hogy Lé-o-pards Lé-o-pards (ez a beceneve a csapatnak). Tök örültünk nekik, én külön elképzeltem, micsoda őrület lenne otthon, ha Magyarország bejutna az Európa-bajnokság elődöntőjébe...

Bár titkon reménykedtünk benne, az internetet ettől még nem kaptuk vissza... nem tudom, a döntőbe jutás elég lenne-e, vagy meg is kellene nyerniük, hogy ez legyen a jutalom.