Tudom, hogy többen aggódtak az erkölcseim
miatt, mert hogy valaki más férjével lakom. Nekik jó hírem van, a helyzet
változott.
Mások meg a szagom miatt aggódtak, mert hetek
óta csak arról tudtam hírt adni, hogy nincs víz, és ha van, akkor se tudni,
meddig. Nekik is jó hírem van, a helyzet változott.
Ugyanis elköltöztem. Juhú!!! Nagyon szép a
lakásunk, (zajos), igazi konyha, olyan szép hűtő, hogy majd ha nagy leszek és
lesz saját lakásom, én is ilyet szeretnék bele, kicsit polgári egyenbútorok,
kilátás a tóra ÉS a vulkánra, erkély meg minden.
Hogy az erkölcseim miatt aggódók azért ne
nyugodjanak meg olyan nagyon, be kell vallanom, hogy a két új lakótársamat elég
sajátos módon szereztem be. Kéthetente jönnek hozzánk újoncok eligazításra, és
néhányan továbbmennek az állomáshelyükre, néhánynak meg itt van az
állomáshelye, és ők maradnak. Na az egyik ilyet letámadtam pénteken ebédnél
(egyszer már találkoztam vele előtte), hogy „Hé, van már hol laknod? Nincs?
Akkor lakjál velem! És a számodat is add meg, hogy fel tudjalak hívni.”. A
másikkal nem is találkoztam, csak valaki mondta, hogy tud valakit, aki
lakótársat keres, itt az e-mail címe, úgyhogy írtam neki, hogy „Hallom nincs
hol laknod. Lakjál velem!” Tudtommal egyik sem nős, de még nem térképeztük fel
egymás rovott múltjának minden sötét bugyrát, úgyhogy sose lehet tudni.
A szagom miatt aggódóknak azt kell elmesélnem,
hogy a fürdőszoba csempéje lila és rózsaszín, és valami általam egyelőre
érthetetlen okból a zuhanyrózsa zölden világít, ha megengedem a vizet. Kettő
elméletem van erre. Az egyik az, hogy ez valami fertőtlenítő történet lehet,
ahhoz hasonló, amit Prágában tapasztaltunk a 36-os lányokkal, amikor minden
nyilvános mosdóban ibolyaszínű volt a világítás. A másik az, hogy ha hazajövök
egy hosszabb nap után, és mondjuk kicsit bosszankodom, akkor a zuhany alatt
egyből hangos hahotázásba fogjak, mert hát annyira vicces zöld fényben fürödni.
Azt csak azért mesélem el, mert fontos, hogy a
közönség is tudja, hogy hiába voltunk itt négyszer a múlt héten, megnézni,
megegyezni, dátumot egyeztetni, szerződést átnézni, azért mikor pénteken
megérkeztünk a cuccainkkal, a házmester nagyon meglepődött, hogy hát mi most be
akarunk költözni, de hát még a nemtommi nincsen bekötve és nem tették fel a
függönyöket, és persze a szerződés sem volt kész. De mire visszajöttünk a
romantikus friss házas edényvásárlós körútból (hogy lakótársakkal komoly
vitákat lehet folytatni a lábtörlő színéről, az még nekem is újdonság volt,
pedig nem ma kezdtem az együttélést), addigra majdnem minden a helyén volt.
Nem kell különösebben messzemenő
következtetéseket levonni ebből, de azért jelzésértékű, hogy ittlétem alatt
most először sikerült 11-ig aludnom. Ez főleg akkor említésre méltó eredmény,
ha hozzátesszük, hogy este fél 11-kor feküdtem le. Kiváltó okként a szúnyogháló
hiányát tudnám megjelölni; ahogy már említettem, kicsit bezártságérzetem van
alatta. Itt meg pillanatnyilag nem tudom használni, mert ugyan többször
jeleztük, hogy kéne minden szobában egy kampó a plafonra, ezt, a konnektorok
átállításához hasonlóan, még nem sikerült kivitelezni. Úgyhogy tulajdonképpen
ez a rovat most nem is a szúnyogháló alól jelentkezik.
(Aki esetleg elgondolkodott, hogy mennyi
cuccom lehet, annak elárulom, hogy magamhoz képest nem sok. Egy nagy bőrönd,
egy nagy hátizsák és egy kis hátizsák, plusz a gumicsizma. Ja, és egy közepes
méretű doboznyi könyv, és egy nagyobb méretű doboznyi konyhai cucc. Aki most
meglepődött, az valószínűleg vendég olvasó.)
 |
| Ez meg ugye a kilátás az erkélyről |
