Az otthon tulajdonképpen nem egy
hely. Sokáig azt hittem, hogy inkább több hely, főleg, mert nekem
volt és van otthonom több, köztük olyan is, ahol igazából sosem
laktam, de lassan rájövök, hogy egyáltalán nem földrajzilag
értelmezendő fogalom, még akkor se, ha a „hol” kérdőszóval
kérdezünk rá.
A ház, ahol felnőttünk és sose
hagytuk el, perszehogy otthon. Csak hát nagyon kevesen nőttünk fel
egy helyen, és még annál is sokkal kevesebben nem jöttünk el
onnan sose. És mind, akik eljöttünk, és mire visszaértünk, vagy
a ház változott meg, vagy mi, azóta is keressük azt a titkos
helyet.
A jó hír az, hogy ha elfogadjuk,
hogy Az Egyetlen Igazi fogalma ebben a témakörben is becsapós,
akkor rájöhetünk, hogy otthon lenni csomó helyen lehet.
Otthon vagyok akárhol, ahol nem
kell szállodai szobát foglalnom, mert valakinek a kanapéján
vagyok rendszeres vendég. Ahol főzhetek, mert tudom, mi hol van a
konyhában, pedig nem is az én lakásom. Ahol ismerősökkel
találkozom az utcán. Ahol térkép nélkül is tudok közlekedni,
és nem utcanevek, hanem kávézók, könyvesboltok és játszóterek
alapján tájékozódom. Ahol tudom, hol a kályha, szó szerinti és
átvitt értelemben, még akkor is, ha néha máshol van. Otthon
tudom, hol vagyok.
Otthon vagyok bizonyos emberek
között. Ahol nyugodtan mondhatom, amit gondolok, mert senki nem fog
leoltani érte; ahol nem baj, ha nem értünk egyet, mert régen
elfogadtuk, hogy másoknak lehet más a véleménye. Ahol borzalmas
szóvicceimet értékelik és überelik, és ahol politikailag nem
annyira vagy egyáltalán nem korrekt megjegyzéseket is elsüthetek
egy jó poén kedvéért, mert mindenki tudja, hogy értem és hogy
nem értem. Otthon lenni azt jelenti, tartozni valahova - a
magamfajta vándor talán ezt keresi mindenhol.
Helyekből, ahol laktunk, élünk,
az ott töltött időtől lesz otthon. Az idő, az évek, az élet
fontos eseményei tettek azzá, aki ma vagyok, és tesznek azzá, aki
holnap leszek. Hogy ez helyileg hol történik, tulajdonképpen
színházi díszlet kérdése.
Ha az otthon tényleg ott van,
ahol a szív, akkor egyet se kell aggódnunk: az esetek döntő
többségében a szívünk ott van, ahol az összes többi
testrészünk. A szívem mindig jön velem, és az otthon ott lesz,ahol megállunk.
