Nemcsak másik házba

Tudom, hogy többen aggódtak az erkölcseim miatt, mert hogy valaki más férjével lakom. Nekik jó hírem van, a helyzet változott.

Mások meg a szagom miatt aggódtak, mert hetek óta csak arról tudtam hírt adni, hogy nincs víz, és ha van, akkor se tudni, meddig. Nekik is jó hírem van, a helyzet változott.

Ugyanis elköltöztem. Juhú!!! Nagyon szép a lakásunk, (zajos), igazi konyha, olyan szép hűtő, hogy majd ha nagy leszek és lesz saját lakásom, én is ilyet szeretnék bele, kicsit polgári egyenbútorok, kilátás a tóra ÉS a vulkánra, erkély meg minden.

Hogy az erkölcseim miatt aggódók azért ne nyugodjanak meg olyan nagyon, be kell vallanom, hogy a két új lakótársamat elég sajátos módon szereztem be. Kéthetente jönnek hozzánk újoncok eligazításra, és néhányan továbbmennek az állomáshelyükre, néhánynak meg itt van az állomáshelye, és ők maradnak. Na az egyik ilyet letámadtam pénteken ebédnél (egyszer már találkoztam vele előtte), hogy „Hé, van már hol laknod? Nincs? Akkor lakjál velem! És a számodat is add meg, hogy fel tudjalak hívni.”. A másikkal nem is találkoztam, csak valaki mondta, hogy tud valakit, aki lakótársat keres, itt az e-mail címe, úgyhogy írtam neki, hogy „Hallom nincs hol laknod. Lakjál velem!” Tudtommal egyik sem nős, de még nem térképeztük fel egymás rovott múltjának minden sötét bugyrát, úgyhogy sose lehet tudni.

A szagom miatt aggódóknak azt kell elmesélnem, hogy a fürdőszoba csempéje lila és rózsaszín, és valami általam egyelőre érthetetlen okból a zuhanyrózsa zölden világít, ha megengedem a vizet. Kettő elméletem van erre. Az egyik az, hogy ez valami fertőtlenítő történet lehet, ahhoz hasonló, amit Prágában tapasztaltunk a 36-os lányokkal, amikor minden nyilvános mosdóban ibolyaszínű volt a világítás. A másik az, hogy ha hazajövök egy hosszabb nap után, és mondjuk kicsit bosszankodom, akkor a zuhany alatt egyből hangos hahotázásba fogjak, mert hát annyira vicces zöld fényben fürödni.

Azt csak azért mesélem el, mert fontos, hogy a közönség is tudja, hogy hiába voltunk itt négyszer a múlt héten, megnézni, megegyezni, dátumot egyeztetni, szerződést átnézni, azért mikor pénteken megérkeztünk a cuccainkkal, a házmester nagyon meglepődött, hogy hát mi most be akarunk költözni, de hát még a nemtommi nincsen bekötve és nem tették fel a függönyöket, és persze a szerződés sem volt kész. De mire visszajöttünk a romantikus friss házas edényvásárlós körútból (hogy lakótársakkal komoly vitákat lehet folytatni a lábtörlő színéről, az még nekem is újdonság volt, pedig nem ma kezdtem az együttélést), addigra majdnem minden a helyén volt.

Nem kell különösebben messzemenő következtetéseket levonni ebből, de azért jelzésértékű, hogy ittlétem alatt most először sikerült 11-ig aludnom. Ez főleg akkor említésre méltó eredmény, ha hozzátesszük, hogy este fél 11-kor feküdtem le. Kiváltó okként a szúnyogháló hiányát tudnám megjelölni; ahogy már említettem, kicsit bezártságérzetem van alatta. Itt meg pillanatnyilag nem tudom használni, mert ugyan többször jeleztük, hogy kéne minden szobában egy kampó a plafonra, ezt, a konnektorok átállításához hasonlóan, még nem sikerült kivitelezni. Úgyhogy tulajdonképpen ez a rovat most nem is a szúnyogháló alól jelentkezik.

(Aki esetleg elgondolkodott, hogy mennyi cuccom lehet, annak elárulom, hogy magamhoz képest nem sok. Egy nagy bőrönd, egy nagy hátizsák és egy kis hátizsák, plusz a gumicsizma. Ja, és egy közepes méretű doboznyi könyv, és egy nagyobb méretű doboznyi konyhai cucc. Aki most meglepődött, az valószínűleg vendég olvasó.)

Ez meg ugye a kilátás az erkélyről