Vezetésről még egyszer, meg életről, halálról

Ugye azt már meséltem, hogy mindenki úgy vezet, mint a meszes. Na ezt kicsit felülvizsgáltam azóta, és arra jutottam, hogy vannak, akik őrült módjára vezetnek, és vannak azok, akik mögött még én is kifakadok nagyjából három perc után, hogy „tényleg? Muszáj gyökketővel menni, az út közepén?!” és ez azért nagy dolog, mert én általában sem megyek gyorsan, itt meg aztán pláne, a negyedik sebességet csak ünnepnapokon használom. És igen, ez azt jelenti, hogy nem nagyon megyek 30-nál többel. El lehet képzelni az előttem haladót, ha még én is ideges leszek... Másik kedvencem még az, amikor sötétedéskor vagy után autóstársaim fele továbbra is mindenféle világítás nélkül megy bele a szó szerint vak világba, a porfelhő közepén. Nade a másik fele. Ők mintegy engesztelésképpen csumára feltolt reflektorokkal nyomulnak, hogy ha véletlenül magamtól észrevettem volna a járda mellett(!!!) sötét ruhában szaladgáló helybelit, akkor azért gázoljam el, mert kifolyt a szemem a szembejövő fényárjától.

Én sokáig azt hittem, hogy azt vicces mondani, hogy itt az emberek vagy nem félnek a haláltól, vagy direkt meg akarnak halni, de az az igazság, hogy az élethez és halálhoz való viszonyuk tényleg nagyon más. Az tulajdonképpen közhely, hogy hát azért van annyi gyerekük, hogy valamennyi megérje belőle a felnőttkort, de amikor azt hallom, hogy a szomszéd irodában dolgozó lány kábé egész évben gyesen volt, mert az első (egyébként a harmadik, de idén az első) baba két hónapos korában meghalt, és aztán másik két hónap múlva úton volt a következő, akkor elgondolkodom, hogy talán tényleg máshogy viszonyulnak az egészhez. Valaki azt mondta, és van ebben valami, hogy azért más a viszonyuk a halálhoz, mert olyan sok jutott nekik belőle. És hogy egy gyászszertartás három napig tart (kivéve ugye, ha a tiszteletes hunyt el, akkor tovább), és az három nap zene és tánc, de utána vége van. Véget vetnek a zenének, hazamennek a legények, a halottnak legyen könnyű a föld, ők meg folytatják az életüket, mert hát mit is csinálnának.