Nem azért, mert azt gondolom, hogy pont az én véleményem hiányzik még a közösből, hanem inkább azért, mert tudom, hogy a család, barátok és üzletfelek alkalmasint meg fognak kérdezni, mint háztömb körüli önjelölt szakértőt, mit gondolok Ákosról meg a princípiumról. Kérdeztek már Ákosról verselemzés-kortárs magyar irodalom témakörben, ahhoz legalább annyira értek, mint egyenjogúsághoz, Telekomhoz, unokaszüléshez.
Az nyilván mindenkinek megvan, hogy ez egyáltalán nem Ákosról szól. Szegénynek kicsit szarul lett időzítve az Echo tv interjúja, de azért az senkit nem kéne, hogy meglepjen, hogy ő a nőkről meg a férfiakról meg a világról meg az életről így gondolkodik, nem ma kezdte, és sosem csinált titkot belőle. Ha nem tenyerel bele pont az unokaszülési mizéria közepébe, szerintem senkinek fel sem tűnt volna, hogy finoman szólva sem progresszív elveket képvisel. Haladók próbálkozhatnak az életmű elemzésével, a többiek olvassanak el akárhány régebbi interjút, sokmindent a szemére lehet vetni, de azt nem, hogy nem következetes.
És azzal nincs is baj, hogy Ákos emberként, művészként, előadóként azt gondol, amit. Azért ember, azért művész, hogy véleménye legyen, és azt kifejezze. És most ne kezdjünk el azon rugózni, hogy aki nem hisz a női egyenjogúságban, az művész-e, mert a kettő nem függ össze.
Baj akkor kezd lenni, amikor valaki megpróbálja megmondani, hogy a többiek mit gondoljanak, és mit cselekedjenek.
Ezért szerencsétlen "A nőknek nem az a dolga" kezdetű idézet. Ki mondja meg, mi a dolgom? Ember lenni mindig, minden körülményben, mondta Arany János (de például ő mondta azt is, hogy hé paraszt, melyik út megyen itt Budára, akkor ez most azt jelenti, hogy nem volt szociálisan érzékeny?).
Szerintem nem nagyon van olyan, hogy a nőknek meg a férfiaknak mi a dolga. De még olyan sincs, hogy embereknek mi a dolga. Olyan van, hogy nekem, szerintem, zsigeri alapon, mi a dolgom. És ha én úgy gondolom, hogy az a dolgom, hogy Pancsi és Gréti tanzániai (izé, öööö, fekete, afrikai) babát kapjon karácsonyra, akkor ne kelljen már azon morfondíroznom, hogy az vajon belefér-e a női princípiumba, hogy valaki más gyerekének próbálok abban segíteni, hogy emberként minél szélesebb látóköre legyen, és ne húszegynéhány évesen szembesüljön vele először, hogy a világon vannak nem fehér emberek is, és érdekes módon ők is szereti a hátukra kötve hordozni a gyermekeiket.
Ahhoz hozzá se fogok, hogy az egész unokaszülés mint feladat mennyire abszurd, tették ezt már helyettem elegen. Azt elmondom még egyszer, mert fontos, hogy a közönség is tudja, hogy a valakihez tartozás igénye vagy szüksége nem függ attól, hogy ki mennyit keres. És egyáltalán nem női princípium (imádom ezt a szót), hanem nagyon egyszerűen emberi.
Arról meg, hogy nőként, férfiként, kinek mi a dolga, továbbra is főleg és leginkább azt gondolom, ez mindenkinek a magánügye. Nekem a feminizmus azt jelenti, hogy van választásom. Ha unokákat akarkok szülni és abban kiteljesedni, megtehetem, és senki nem ítél el érte. Ezt fontos kiemelni, mert mint minden vitában, ebben is vannak túlzó fennhangok mindkét irányban. Az egyenjogúság azt jelentse, hogy mindenki eldöntheti, mit szeretne, és ezt szabadon és kényelmesen tehesse. Meg azt, hogy ezért közösen legyünk felelősek. Nagyon könnyű mindent másokra kenni, és közben nem észrevenni, hogy bizony nőként is naponta ítélkezünk mások felett. Hányszor forgattam a szemem, mikor az évi negyedik esküvői meghívót kaptam? Hányszor sóhajtottam fel, hogy "nna, még egy", amikor valaki bejelentette, hogy babát vár? Hányszor néztem irigyen-sóváran-gyanakodva a szuperül öltözött, szuperintelligens, sikeres, nálam fiatalabb női vezetőt? Hányszor jutott eszembe, hogy persze, de Angela Merkelnek nincs gyereke? Hányszor idéztem kesernyésen Bridget Jonest és az ő Pöffeszkedő Családosok elméletét?
Ne izguljatok, nem kell válaszolni. Legalábbis nem nekem, nem most. A prinípium beteljesítésének ez nem része. De majd egyszer, ha nagyok leszünk, magunknak, azért nem lenne rossz.
Addig meg hallgassátok Ákost. Énekes, dalszerző, előadóművész. Momentán az enyémtől homlokegyenest eltérő véleménnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése