Még vuvuzelát is találtak!

Onnan (is) lehet tudni, hogy itt most van nyár, hogy az összes fontosabb labdarúgó-tornát ilyenkor rendezik. Tavaly január végén az Afrika-kupában volt érdekelt Kongó (meg politikailag nem volt internetünk), most meg valami hasonló zajlik, azzal a különbséggel, hogy csak olyan játékosokat nevezhet minden ország, akik nem külföldi klubnál játszanak. Kábé mintha lenne egy olyan Európa-bajnokság, ahol Király Gábor nem állhat a magyar válogatott kapujában.

Ráadásul az idén ezt a tornát Ruanda rendezi, és selejtezőkben egy csoportban is voltak Kongóval, az első meccset itt játszották Gisenyiben (ez az első város a határ ruandai oldalán, tisztább időben a menzáról átlátni oda), még a határ is nyitva volt este tízig (hat helyett).

Az utolsó csoportmeccs most szombaton volt, és nem más, mint az elődöntőbe jutás volt a tét. A mi tévénk mostanában nem fog semmit (régebben bejött az Al-Jazeera meg néha a helyi Vidám Vasárnap), de nem is volt rá szükség, mert a szomszéd benzinkúton meg lejjebb a körforgalom melletti kocsmában (és előtt) tömegek nézték a meccset, és ha gólt szerzett Kongó, örvendeztek. Pláne mikor nyert Kongó! Kezdődött a fiesta, pont, mint tavaly, motorok, autók, zászlók, tömegek fel és alá a sugárúton.

 A kapusfiúnk feljött szólni, hogy az egyik autónak ég a lámpája, és mikor gratuláltunk neki az eredményhez, majdnem pocsolyává olvadt.

Az elődöntőt meg tegnap este nyerték meg a fiúk, hosszabbítás meg 11-esek, ahogy azt kell, úgyhogy vasárnap döntő, lehet szurkolni a Leopárdoknak!

Ez azért is érdekes, mert elgondolkodik az ember lánya, hogy mennyire azonosul az országgal, ahol él, és hogy ez mennyire függ időtől, vagy mástól. Ha Luxemburgban lennék, most azt írnám, „nyertünk”? A hercegi családról úgy beszélek most is még, mintha minimum személyesen ismerném őket (végül is, kétszer ott voltam, mikor leintegettek az erkélyről, az számít, nem?), de vajon ez csak megszokás kérdése? Világos, hogy Kongó jelenlegi elnökével nem nagyon tudok azonosulni vagy szimpatizálni, de például Xavier Bettelt is főleg azért bírom, mert egy környéken laktunk (meg mert felterjesztette/megszavaztatta az azonos neműek házasságát engedélyező törvényt), de a politikáját olyan nagyon nem követem. Amikor 2007-ben pont Angers-ban éltem, és ottani barátaim és üzletfeleim ironikusan úgy utaltak Sárközyre, hogy „a te elnököd”, akkor azért mindig emlékeztettem őket rá, hogy egyrészt az elnök úr pont annyira magyar állampolgár, mint én francia, másrészt meg nem én választottam meg, úgyhogy magukra vessenek.

(Egyébként még onnan lehet tudni, hogy most van nyár, hogy hosszabbak a napok. Errefelé már az is feltűnik, ha fél hat helyett hatkor megy le a nap.)