Ez nem is Afrikáról szól

Amikor ezeket a posztokat írom, gyakran eszembe jut Kadri, az észt lány a Caminón, akiről sokáig azt hittem, finn, mert úgy beszélt angolul, és most hirtelen abban sem voltam biztos, hogy nem Siri volt-e a neve. Ennyit a sztereotípiákról. Neki volt egy blogja, hogy folyamatosan tudja tájékoztatni az otthoniakat mindenféle élményeiről, de hamar felhagyott a posztolással, mert úgy érezte, teljesen aláássa mindazt, amiért az egész utat elkezdte. Elmesélte, hogy egész nap azon gondolkodik, mit fog írni, és hogyan fogalmazza majd, hogy kellően érdekes, vicces de mégis mély legyen. Kicsit úgy, ahogy mi mindannyian, és ez nem korosztály kérdése, sokkal több energiát ölünk abba, hogy megörökítsük a pillanatot, helyet, eseményt, mint abba, hogy igazán jelen legyünk benne.

És igen, nekem is volt naplóféleségem az úton, de az én jegyzeteim főleg arról szóltak, milyen zene forgott a fejemben, míg gyalogoltam. Úgyhogy aznap, amikor sorsára hagytunk az egyébként viszonylag helyes ír fiút (ilyen helyen hamar lejjebb adja az ember lánya az igényeit), és eldöntöttük, hogy bebuszozunk Leónba (igen, olyan zarándok vagyok, aki néha buszra ül, dobjatok a mókusok elé), egész nap azt dünnyögtem, Gina dreams of running away, a folytatást pedig azon a különleges halandzsanyelven követtem el, melyet minden tisztességes magyar gyerek használt a kilencvenes években, ha angolszász naótákat énekelt. Mekkor felfedezés volt, mikor végre megértettük, miről szólnak nevezett naóták. És az esetek nagyobb részében mekkor csalódás is.

Amit kinyögni próbálok,az az, hogy néha én is úgy érzek, mint Kadri. (vagy Siri.) Minden élményt és történetet úgy gyűjtök be, hogy közben arra gondolok, hogy lehetne ebből blogbejegyzést vagy vicces fészbuk-helyzetjelentést kanyarintani. És pillanatnyilag eléggé tetszik ez a fajta életszemlélet. Néhányan mondtátok, hogy ha másra nem, arra biztosan jó lesz ez az év, hogy kitaláljam, ki vagyok, és ki akarok lenni (tudom, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok), meg egyéb Nagy Kérdésekre adott Nagy Válaszok. Na és az van, hogy ha semmi mást nem hozok ki ebből, akkor is közelebb vagyok, leszek ahhoz, aki talán lenni akarok, ha nagy leszek. Az pedig, mindannyian tudjuk, nem más, mint spicces író Spanyolországban.