2014. szeptember 15., hétfő

Megszoksz vagy megszöksz


Szóval a híresztelésekkel ellentétben igazi házban lakom. Vannak ajtók, ablakok, tévé, wifi, hűtő, dugóhúzó, ilyenek. A lépcsőket nem sikerült egyforma magasságúra alakítani, és az erkélyajtó alatt is befolyik néha az eső, de szép faragott a konyhaasztal és van egész alakos tükör a szekrényajtón.
Áram, na az nem mindig van, de erről már meséltem. Van ellenben generátor, és ha már sötétedés körül jár az idő, be is kapcsolják. Meg lehet szokni, hogy nem érdemes túl sok gyorsan romlót tárolni a hűtőben, és egy másfél órás filmet néha három részletben lehet megnézni. Kicsit idegesítő tud lenni, ha főzés közben megy el az áram, vagy pláne ha zuhanyozás közben, és ott állsz talpig habban, várva a szebb jövőt.
Mondjuk mostanában az nem nagyon fordult elő, hogy zuhanyozás közben fogyott volna el a víz. Mert hogy nem is volt. Az elmúlt hetekben folyó víz csak akkor volt a lakásban, ha befolyt az erkélyajtó alatt.
Na jó, ez azért egy kicsit így túlzás. Valami gond van a környék víztározójával, és mire megjavítják, Patrik iskolás lesz. Ezért aztán a környéken nincs víz. Ezt úgy lehet megoldani, hogy a minden házhoz tartozó nagy víztartályokba hozza a nagy tartálykocsi a vizet. Elvileg. Mert gyakorlatban mikor először víz nélkül maradtunk, és szóltunk a kapusfiúknak, akkor ők nagyon csodálkoztak, és mondták, hogy szólnak reggel a tulajnak, és tényleg, délutánra lett megint víz. Csak hát a jelek szerint a tulaj nem olvasta a híreket, és nem tudta, hogy mivel a városi víztározóból nem jön semmi, a tartalékai hamar el fognak fogyni. Úgyhogy két nap múlva megint szóltunk a kapusfiúknak, akik megint nagyon csodálkoztak, és mondták, hogy reggel szólnak a tulajnak, és tényleg, délutánra lett megint víz. Kitaláljátok, két nap alatt elfogyott, megint szóltunk a kapusfiúknak, akik megint nagyon csodálkoztak, satöbbi. Ebben nem is az ment az agyamra, hogy néha (kétnaponta) elfogy a víz, hanem hogy mindig szólni kell, ők mindig csodálkoznak, és néha két napig is eltart, mire előkerül a tartálykocsi.
Nem kell izgulni, nem vagyok sokkal retkesebb, mint azelőtt. Az ember találékony, és a második ilyen eset után betáraztunk, megtöltöttük az összes vödröt és lavórt és üres palackot, és az így félretett vízzel még egy napig ki lehet húzni. Háromszor másfél liter vízzel egészen kényelmesen meg lehet fürödni. Másrészt meg az irodában is van zuhanyzó, a hozzá tartozó „edzőteremben” is, meg ott is, ahova macskát etetni járok. Azért persze szívesen laknék olyan helyen, ahol nem az járja köszönés helyett, hogy „Víz van?”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése