Fel nem tett kérdésekre és téveszmékre válaszolva
Nem a sivatagban vagyok! Ha ránéztek Afrika domborzati térképére, akkor látjátok, hogy csak a teteje sárga, a közepe zöld. Aki még emlékszik középiskolai földrajz tanulmányaira, azt is tudja, hogy az egyenlítői éghajlat sok csapadékkal jár. Itt elvileg két esős és két száraz évszak van évente, most naptár szerint az egyik szárazban vagyunk (nagyjából szeptemberig). Azt nem tudom, mennyire befolyásolja az éghajlatot, hogy egy Luxemburg méretű tó partján élünk, ráadásul 1500 méter magasan. Nem, nem hegyen. Ez csak a tengerszint feletti magasság. Vannak a környéken nagyobb dombok meg vulkánok, azok szabad szemmel láthatóan magasak.
Nem nagyon láttam még őshonos fenevadakat. Még Ugandában a szálloda melléképületének tetején láttam majmokat ugrándozni (nem tudom, hogy makákók voltak-e :D), de azóta semmi. Se elefánt, se zsiráf, se oroszlán. Ezt nagyon mondjuk nem fájlalom, teljesen jól elvagyok a kecskék és gyíkok látványával. Ja, a gyíkok végülis számíthatnak őslakosnak. Rohangásznak a falakon, és örülni kell nekik, mert megeszik a szúnyogokat és egyéb rovarokat. Az irodánkban egyszer megjelent egy egész picike, és egy hétig nálunk lakott. Bobónak neveztük el, nagyon kíváncsi fajta volt, szaladgált egész nap körbe-körbe, és hallgatta, hogy mit beszélünk. Lehet, hogy nem voltunk elég érdekesek, mert egy hét után elköltözött.
Vadvilági élményeim hiányának fő oka az, hogy nem megyek a vadonba. Kellemesen elautózok-elsétálok a munkahelyemre, onnan meg vissza a lakásba. Néha útbaejtek egy boltot, esetenként egy éttermet, hétvégén meg gyakran valakinek a kertjében grillezünk vagy a nappalijában eszünk-iszunk. Nem tudom, idővel megváltozik-e, de egyelőre nem érzem a végtelen kíváncsiságot, hogy mást is lássak.
Nem a sivatagban vagyok! Ha ránéztek Afrika domborzati térképére, akkor látjátok, hogy csak a teteje sárga, a közepe zöld. Aki még emlékszik középiskolai földrajz tanulmányaira, azt is tudja, hogy az egyenlítői éghajlat sok csapadékkal jár. Itt elvileg két esős és két száraz évszak van évente, most naptár szerint az egyik szárazban vagyunk (nagyjából szeptemberig). Azt nem tudom, mennyire befolyásolja az éghajlatot, hogy egy Luxemburg méretű tó partján élünk, ráadásul 1500 méter magasan. Nem, nem hegyen. Ez csak a tengerszint feletti magasság. Vannak a környéken nagyobb dombok meg vulkánok, azok szabad szemmel láthatóan magasak.
Nem nagyon láttam még őshonos fenevadakat. Még Ugandában a szálloda melléképületének tetején láttam majmokat ugrándozni (nem tudom, hogy makákók voltak-e :D), de azóta semmi. Se elefánt, se zsiráf, se oroszlán. Ezt nagyon mondjuk nem fájlalom, teljesen jól elvagyok a kecskék és gyíkok látványával. Ja, a gyíkok végülis számíthatnak őslakosnak. Rohangásznak a falakon, és örülni kell nekik, mert megeszik a szúnyogokat és egyéb rovarokat. Az irodánkban egyszer megjelent egy egész picike, és egy hétig nálunk lakott. Bobónak neveztük el, nagyon kíváncsi fajta volt, szaladgált egész nap körbe-körbe, és hallgatta, hogy mit beszélünk. Lehet, hogy nem voltunk elég érdekesek, mert egy hét után elköltözött.
Vadvilági élményeim hiányának fő oka az, hogy nem megyek a vadonba. Kellemesen elautózok-elsétálok a munkahelyemre, onnan meg vissza a lakásba. Néha útbaejtek egy boltot, esetenként egy éttermet, hétvégén meg gyakran valakinek a kertjében grillezünk vagy a nappalijában eszünk-iszunk. Nem tudom, idővel megváltozik-e, de egyelőre nem érzem a végtelen kíváncsiságot, hogy mást is lássak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése