Alakul

Na jó, a Gomába érkezés azért meredek volt. A repülő olyan volt, mint bármelyik Luxemburg-Bécs járat, a sajtos szendvics nélkül. De aztán ahogy a gép begurul Goma repülőtérre... hát azt nehéz leírni. Kereskedelmi/polgári járatok nem használják, kicsi, mintha öt raktárépület lenne csak felhúzva, és a várakozók, vagy lehet, hogy ott dolgozók, vagy csak munkanélküliek, a kifutópálya mellett, meg az épületek előtt a fűben ülnek/fekszenek. A csomagokat kisbusz hozza a repülőtől a raktárhoz, ott kirámolják, mindenki megkeresi a magáét, a személyzet meg leszedi róluk a címkét. És az útlevelekkel is eltűnnek, végtelennek tűnő húsz percre.

Aztán a reptérről a bázisra vezető út is elég impresszív: száll a piros por, a forgalom ugyan a rendes oldalon halad, de különösebb rendszer nélkül (azóta már azt is megtanultam, hogy itt annak van elsőbbsége, aki behajt a körforgalomba, nem annak, aki már benne van), az út szélén vagy a nők árulják a banánt meg az avokádót, vagy a férfiak a telefonkártyát, és általában rengeteg ember van az utcán.

Aztán erős váltás, megállunk egy szendvicsre. Felújítás alatt levő épület, az emeleten francia jellegű pékség. De olyan, hogy Brüsszelben is megállná a helyét. Csillog, fényes, kényelmes, gondolom wifi is van, mert a vendégek fele a laptopját csépeli, croissant-ok és bagettek figyelnek a polcon, meg csirkés szendvicsek és olyan epertortácskák, hogy hajaj. A friss gyümölcslét (eper-ananász) olyan szép talpas pohárban hozzák, hogy Evike is megirigyelné, és friss a bagett és pesto van benne...mmm...

Az itt eltöltött hét egyébként később is erről szólt: az utcán, a piacon, a boltban egészen másik világ látszik, mint a szögesdróttal, fallal körülvett házakban. Az út nemhogy aszfaltozva nincs, de akkora gödrökkel van tarkítva, hogy Patrik boldogan homokozna bennük napokig, de ha belül vagy a kerítésen, akármelyik európai nagyvárosban lehetnének a házak. Jártam olyan lakásokban, amelyek még kirchbergi mércével is a túlzás kategóriába esnek. Az udvaron ott a generátor, mert az elektromos áram elég mesésen hol van, hol nem van, de bent a lakásban plazmatévé, wifi, olyan konyha, hogy kedvem lenne hozzámenni a gazdájához, hatalmas nappali súlyos, faragott ebédlőasztallal, minden hálószobához külön fürdőszoba. Expatnak lenni mindig abszurd, és mindenhol hasonlóan abszurd.