Amikor érkeztem, esett (emlékeztek, piros
sár). Csodálkoztam, hogy akkor most mégis esős évszak van vagy mi (tájékozódtam
előtte, az esős évszaknak véget kellett volna érnie májusban).
Aztán gondoltam, végülis ez nem gáz, egy nap
egyszer esik, az is vagy éjszaka, vagy reggel.
Aztán azt gondoltam, mégiscsak gáz, elkezd
este hatkor ömleni az eső, és nem hallom saját magvas gondolataimat, meg a
tévét se, és aludni sem tudok.
Aztán volt két nap, amikor rendesen féltem,
mert az eső viharral karöltve érkezett, rendes dörgés villámlás ahogy kell, és
hát ezek a házak kicsit máshogy vannak hangszigetelve, mint amihez szokva
vagyok.
Utána elállt. Ennek nagyjából egy hete.
Először örültem, hogy nem lesz minden ruhám piros sárral dekorálva, meg annak is,
hogy mégis jól tájékozódtam évszak témakörben. Három nap után feltűnt, hogy
állandóan innék, mert úgy érzem, megettem egy marék (piros) port, és nem
sikerült lenyelnem mindet. Aztán arra is felfigyeltem, hogy fura tapintása van
a ruháimnak. Főleg azoknak, amelyikeket a fiú az erkélyen szárította. Aztán
gyanús lett, hogy hát a bőrömnek is olyan tapintása van, mintha az erkélyen
száradtam volna. Állandóan mosom a kezem, és szabad szemmel is látható
mennyiségű kosz jön le róla minden alkalommal :) Tök mindegy különben, mert a
ruháim mellett az íróasztalnak, a papíroknak, az egérnek is poros még a
gondolata is. Legyetek tapintatosak, és ne azzal fogadjatok, hogy „nahát de
retkes vagy!”, amikor hazamegyek. Fürdök minden nap, pedig az sem egyszerű.
Egyébként nincs nagyon meleg, 18 fok van
reggel, mikor beülök az autóba, és délutánra is csak kb 25 lesz. Ellenben kellemesen
megáll a por a levegőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése